Fejben dől el. Szerinted igaz?
Mi az, ami fejben dől el?
Mi nem?
Van bármi is, ami a tudaton kívül van?
Nincs.
Ha minden a tudaton belül van, akkor minden tettünk és gondolatunk tudatos, vagyis tényleg minden a fejünkben dől el?
Úgy valahogy.
Mi nem?
Van bármi is, ami a tudaton kívül van?
Nincs.
Ha minden a tudaton belül van, akkor minden tettünk és gondolatunk tudatos, vagyis tényleg minden a fejünkben dől el?
Úgy valahogy.
Miért vagyunk felelősek és miért nem?
Nehéz kérdés.
A sors ellen hiába lázadunk, vagy van szabadság fejben, lélekben és testben is?
Passzolok.
Mennyi-mennyi kérdés és milyen sokféle válasz lehetséges rá, attól függően, ki mire fókuszált eddigi éveiben.
Ha az agyunk egy önálló testrész, ahol a tudatunk lakik, akkor őt, vagyis a fejemet számon kérhetem külön, vagy inkább válasszam a holisztikus szemléletet, vagyis azt, hogy minden mindennel összefügg és csak úgy érdemes vizsgálni az embert és a betegségeit, fájdalmait, örömeit?
Azt mondják, hogy az vagy, amit megeszel, az vagy, amit gondolsz.
Na ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, bárki bármit is mondjon. Mondok rá egy példát. A kedvencemet. Itt majd te is látod, micsoda különbség van a tények /agyunk/ és a vélemények között. Jöjjön a poharas példa:
Eléd raknak egy pohár vizet, amit félig töltöttek meg.
Aki depressziós, szorong, negatív, az azt mondja: félig üres
A tisztaságmániás azt mondja: koszos a pohár széle
A művész azt mondja: szépek a fények a vizen
Az optimista azt mondja: félig tele
A kémikus azt mondja: H2O
Aki szomjas, az meg megissza.
Klassz, ugye?
Ez jelenti számomra azt, hogy minden fejben dől el. Egyébként legtöbben mást gondolunk 20 évesen magunkról, a világról és eme bizonyos pohárról, és mást hatvanhoz közeledve. Végszónak talán annyit, hogy minden VALÓS, IGAZI ÉRTÉKET a fejünkben tartunk, mint pld.:
elvek
meggyőződések
teljesítmény
alkotóképesség
bizalom
tanulás
Nehéz kérdés.
A sors ellen hiába lázadunk, vagy van szabadság fejben, lélekben és testben is?
Passzolok.
Mennyi-mennyi kérdés és milyen sokféle válasz lehetséges rá, attól függően, ki mire fókuszált eddigi éveiben.
Ha az agyunk egy önálló testrész, ahol a tudatunk lakik, akkor őt, vagyis a fejemet számon kérhetem külön, vagy inkább válasszam a holisztikus szemléletet, vagyis azt, hogy minden mindennel összefügg és csak úgy érdemes vizsgálni az embert és a betegségeit, fájdalmait, örömeit?
Azt mondják, hogy az vagy, amit megeszel, az vagy, amit gondolsz.
Na ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, bárki bármit is mondjon. Mondok rá egy példát. A kedvencemet. Itt majd te is látod, micsoda különbség van a tények /agyunk/ és a vélemények között. Jöjjön a poharas példa:
Eléd raknak egy pohár vizet, amit félig töltöttek meg.
Aki depressziós, szorong, negatív, az azt mondja: félig üres
A tisztaságmániás azt mondja: koszos a pohár széle
A művész azt mondja: szépek a fények a vizen
Az optimista azt mondja: félig tele
A kémikus azt mondja: H2O
Aki szomjas, az meg megissza.
Klassz, ugye?
Ez jelenti számomra azt, hogy minden fejben dől el. Egyébként legtöbben mást gondolunk 20 évesen magunkról, a világról és eme bizonyos pohárról, és mást hatvanhoz közeledve. Végszónak talán annyit, hogy minden VALÓS, IGAZI ÉRTÉKET a fejünkben tartunk, mint pld.:
elvek
meggyőződések
teljesítmény
alkotóképesség
bizalom
tanulás
Ne becsüljük le az elme hatalmát!
Legyen olyan napotok, amilyet szeretnétek!
Legyen olyan napotok, amilyet szeretnétek!
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák.